Egy kis áprilisi tréfa Miától és Ariontól :D

2017.03.26 19:02

 

Áprilisi tréfa

Mia mindent tökéletesen akart csinálni. Tudta, ha ezt most elrontja, lőttek a tervnek. Shirana éppen oviban van, Arion pedig a garázsban faragja a legújabb mozdonykészlet egyik darabját a játékboltba. Mióta Arthur, Mia édesapja felajánlotta az állást Arionnak, kétszer olyan lelkesen dolgozik, mint amikor a büfében kereste a pénzt. Bár a pénzzel magával még mindig nincs kibékülve: az Árnyékvilágban nem létezik, egész egyszerűen nincs rá szükség, ezért nehezen szokott hozzá, hogy mindenért fizetni kell egy darab papírral. De rendületlenül farag a kedvenc, míves késével, amit Mia ajándékozott neki a legutóbbi születésnapjára, s közben zenét hallgat, legtöbbször klasszikust.

Mia szándékosan nem árulta el neki, hogy milyen nap következik nemsokára. Igazából sosem beszélt róla a férjének, s most ki akarta használni ezt az elmaradást. Úgy fogja Ariont beavatni az emberek eme idióta szokásába, hogy megmutatja neki. Előző nap ugyan még kicsit tépelődött, nem túlságosan gonosz-e a terve, de aztán felülkerekedett a lelkiismeretén. „Hiszen csak megviccelem, nincs abban semmi. Arion érti a tréfát” – nyugtatta magát. Felment a padlásra, és előkotorta azt a dobozt, amibe Arion régi ruháját tette. Egészen addig le sem hervadt a mosoly az ajkáról, amíg ki nem emelte a dobozból a földig érő, csuklyás, fekete köpenyt. De aztán, mintha szíven ütötték volna, lerogyott a poros padlóra, magához ölelte a puha anyagot, és beleszagolt. Még mindig áthatotta a szövetet az a különös, édes, semmihez sem fogható illat. Mia lehunyta a szemét, és egészen belefúrta az arcát a köpenybe.

Aztán megrázkódott, nyögött egyet, s hirtelen felállt, kezében a ruhával. Akarata ellenére kicsorduló könnyeit letörölte, mintha ezzel a fájdalmas emlékeket is kitörölhetné a múltjából, és elmosolyodott.

- Ez egy nagyon gonosz tréfa lesz – állapította meg végül ismét a régi önmagává változva. Még egy kis, gonosz kacajt is elengedett, mielőtt lecsempészte a köpenyt a mosókonyhába. Ott Arion igen ritkán jár, így oda tűnt a legbiztonságosabbnak eldugni, amíg előkészül. Saját fekete nadrágja van, passzos, pólója és fekete csizmája is, így ha azokra ráveszi Arion köpenyét, halálbiztos lesz a siker. Főképp, ha még a haja és a szeme is úgy sikerül, ahogy eltervezte.

Gyorsan és könnyen kimosható színezőt vett a hajának, hogy végül nehogy ő legyen a tréfa áldozata, mivel igencsak ragaszkodott a saját hajszínéhez. Rápillantott az órára: kerek egy órája van, ez idő alatt Arion biztosan nem fog átjönni ebédelni. Nekilátott hát, és derékig érő, barna haját koromfeketére varázsolta, aztán előkotorta a kontaklencsét is a gardrób legmélyéről, amit még a múlt héten csempészett be. (Na igen, ez egy jó előre kigondolt tréfa, szó se róla.) A legjobb volt, amit választhatott, mert a sötétben majdnem olyan korallkéken dereng, mint a régi – az Árny - Arion szeme. Nem volt épp kellemes érzés behelyezni őket, - sosem próbált ki semmilyen kontaklencsét, így egészen fura volt – de végül sikerült, és egyre inkább tetszett neki az ötlete.

Felvette a fekete, passzos nadrágját, a fekete csizmát és a passzos, fekete pólót, majd, mint egy árnyék suhant a mosókonyhába a köpenyért. Ott is volt tükör, így meg tudta magát nézni már teljes szerelésben. Amikor a tükörbe pillantott, maga is meglepődött: ő volt az, de mégsem önmaga. Percekig vizsgálta magát, megszokott macskazöld szeme helyett az új, derengős kéket, hollófekete hajzuhatagát, a teljesen fekete ruházatot.

- Váóóó, ez tényleg… teljesen Árnyas – állapította meg elégedetten, és szélesen vigyorgott. Büszke volt magára.  – Hmm, bár a szemem méretén nem tudok változtatni, az már igaz – mormogta. Mivel az Árnyaknak hatalmas szemük van, így ezzel nem tudott mit kezdeni, de úgy gondolta, erre is talál megoldást, valami magyarázatot, hogy Arion bedőljön a tréfának. Talán a nagy ijedségben fel sem tűnik majd neki…

Egy perc múlva zakatoló szívvel indult a garázsajtóhoz. Még kicsit szexinek is érezte magát ebben a fekete szerelésben, és a magas sarkú csizmában, s eszébe jutott, hogy vajon minden Árny nő így néz-e ki. Megigazgatta immáron hollófekete haját, a vállán előre vetett belőle, a csuklyát pedig a fejébe húzta, mielőtt belépett Arion „alkotótermébe”.

Szerelme egy alacsony széken üldögélt, fülében a kis hangszórókkal – Miától vette át a szokást, – egyik kezében egy félig kifaragott mozdony testével, a másikban a míves késsel. Nem figyelt fel Mia érkezésére, nyilván ilyenkor teljesen belemerül a munkájába.

S hogy a nő mégis felhívja magára valahogy a figyelmet, hangosan csapta be maga mögött az ajtót. Arion felkapta a fejét, emberi, ám annál gyönyörűbb derengő kék szeme elkerekedett, ahogy Miára pillantott. A kés azonnal megállt a kezében, és dermedten nézte, ahogy felesége felé lépdel. Kiugró arccsontja most még keskenyebbnek mutatta arcát, ahogy ében fekete haja hátul lófarokba volt kötve, s most még a csodálkozása is nyújtott valamennyit rajta.

Mia minden erejével azon igyekezett, hogy el ne röhögje magát. Mindent elkövetett, hogy olyan riadt képet vágjon, amilyet csak lehet.

- Nézd, mivé lettem – mondta kétségbeesetten, és a hatás kedvéért még a csuklyát is leemelte a fejéről. Arion felpattant a székről, ami a kezében volt, maga elé ejtette, és Miához sietett. A nő most már tisztán látta rajta azt a fajta ijedtséget, amit eddig csak egyetlen egyszer: amikor azt gondolta, Caleb bántotta őt. – Árnnyá válok…

- Az nem lehet – ingatta a fejét Arion hitetlenül, és két tenyere közé fogta felesége arcát, hogy jobban megnézze. – Kizárt.

- Nem volt tiszta a szerelmed Arion – folytatta Mia könyörtelenül, s úgy érezte, olyannyira átérzi a szerepét, hogy nem tudta, egyáltalán képes lesz-e leállítani magát a megfelelő pillanatban. – Ez a büntetés érte. – Arion a fejét rázta.

- Tiszta szívemből szeretlek, Mia – suttogta. – Ezt érezned kell. – Mia egy hosszú pillanatig csak bámult Arion égkék íriszébe, aztán megváltozott hangon megkérdezte: - Biztos? – Arion felvonta a szemöldökét, mintha feltűnt volna neki Mia túl hétköznapi hangja, de a nő ezt észre sem vette. – Biztos vagy benne, hogy tiszta szívedből, örökké, és csakis engem, amíg a halál el nem választ? – Arion bólintott.

- Biztos – mondta, de aztán, mintha elgondolkodott volna. – Bár… ha te most éppen Árnnyá válsz, az azt jelenti, hogy valami mégsem volt egészen őszinte köztünk. – Mia hátrahőkölt. Erre a válaszra igazán nem számított. – De mivel a részemről minden őszinte volt a múltban, a jelenben is az, és a jövőben is egész biztosan az lesz, azt kell feltételeznem, hogy a te részedről nem.

- Hogy? – A nő zavarba jött, és zavarában felnevetett. – Ez nem igaz. – Arion karba fonta a kezét.

- Biztos vagy benne? Mert a teremtők mindig tudják az igazságot. Akkor is, ha te őszintének gondolod az érzéseidet. – Mia most már egészen felháborodott. Mégis hogy gondolhat ilyet? Aztán eszébe jutott valami. Valami, amit Arion előtt semmiképp sem fedhet fel: hogy tud Calebről, emlékszik rá, és arra is, hogy szerette őt. Talán erre célzott volna? Persze Arion sem beszélhet erről Miának, hiszen ő úgy tudja, sikerült örökre kitörölnie Caleb emlékét.

- Arion… - nem tudta, mit mondjon, s arra gondolt, vajon ez tényleg megtörténhet? Árnnyá válhat, csak mert egy hamis szerelem megtévesztette évekkel ezelőtt? Riadtan pillantott férjére.

- Szóval, ez a helyzet - mondta Arion keményen. - Azért változol, mert te vagy az, aki nem volt őszinte hozzám.

- Nem, ez nem igaz – nyögte Mia, de annyira erőtlenül, hogy férje szeme dühösen villant.

- A teremtők súlyosan büntetik a hazugságot. Ezért az, hogy Árnnyá válsz, egyedül a te büntetésed. – Mia könnye eleredt. Zokogva szedte ki a szeméből a kontaklencsét.

- Nem igaz! Én is szeretlek téged, tiszta szívemből. Látod? – Arion elé nyújtotta az ujját, amin ott pihent a kék kontaklencse. – Ez csak egy ártatlan áprilisi tréfa volt… Az emberek szokása, gondoltam megviccellek! De te kegyetlen vagy, hagynád, hogy elvesszek, és… és azt gondolod, nem szeretlek eléggé! Ezt nem… - de már nem fejezhette be. Arion magához rántotta, és olyan szenvedéllyel csókolta meg, amire az elmúlt pár évben ritkán volt példa. Mia alig kapott levegőt utána.

- Tudom – suttogta Arion vigyorogva. – Arthur volt olyan rendes, és felvilágosított róla, hogy szereted átverni a szeretteidet ezen a napon. Szóval, nem ért felkészületlenül… – Miának leesett az álla. Pont az apja árulta el?! Akivel majdnem minden évben együtt viccelték meg az édesanyját?

Ugyanakkor hatalmas kő esett le a szívéről, és el is szégyellte magát. Végül a saját csapdájába esett, de úgy érezte, megérdemli. Túl durvára sikeredett a tréfa, és ez az ő hibája.

- Hülye vicc volt, mi? – kérdezte végül. Arion nevetett.

- Viszont jól áll a kék szem, bár az eredetit jobban kedvelem.

- Ne haragudj… - mondta Mia szégyenkezve. Arion megenyhülve nézett rá.

- Te ne haragudj, kicsit elszaladt velem a ló. Ha jól gondolom, most elrontottam a napodat.

- Mmm… lehet – hagyta rá Mia. – De még jóvá teheted – mondta, és ledobta magáról Arion köpenyét. Arion elvigyorodott, aztán újra megcsókolta feleségét, végül egymásba gabalyodva a padlón kötöttek ki a faforgácsok között.

- Éljen április elseje – motyogta Arion, de Mia ezt már csak távolról hallotta. Teljesen beleveszett szerelme ölelésébe.